Vélemények
A harcművészet és a gyógyítás együttes említése távol-keleten sohasem számított ellentmondásnak. A problémát valószínűleg az az európaias felfogás hozta létre, amely mindenben az ellentéteket keresi. A harcművészet - magasabb szinten - mindig is a béke és a harmónia keresését tűzte ki célul. Mai, stresszel terhelt világunkban szinte elegendhetetlen, hogy valami gyors módszert találjunk a gyógyulásra és regenerálódásra. A YiQuan több ízben bebizonyította, hogy nagy mértékben nyugtatja az idegrendszert, és olyan betegségek legyőzésben is hatékony segítség, melyeket az orvostudomány egymaga csak kevés eredménnyel képes gyógyítani.
Mi ennek az oka? Az öngyógyításnak az a lényege, hogy elsősorban Önmagunkra van szükség és egy módszerre, amely a saját lényünket és annak igazi célját tárja fel. A YiQuan-ban megtaláljuk a befelé vezető utat. Elég gyakran azt tapasztalom, hogy a kényelmes hozzáállás azonban sok embert eltántorít ettől az úttól, mert önálló lépésekre is szükség van. Senki sem kinál teljes komfortot, nem ígéri, hogy helyettünk cselekszik, és nem néz szembe helyettünk Önmagunkkal. Ám, ha a kezdeti nehézségeket vállaljuk, képessé válhatunk a harmónia magasabb szintjeinek elérésére és egyúttal megtapasztalhatjuk annak gyógyító, boldogító erejét. A lényegtelen dolgokat elhagyjuk, és azokra a teendőkre koncentrálhatunk, amelyek igazán fontosak “ittlétünk” szempontjából.
A YiQuan nem csodaszer! Egy hatékony módszer, amellyel közelebb kerülhetünk Önmagunk és Környezetünk megértéséhez. Kell ennél több?
Áfra Gyula
Serdülőkoromban kezdtem el bokszolni, mert nagyon tetszett ez a férfias sport. Később ösztöndíjjal végeztem az egyetemet Párizsban, ahol folytattam a bokszot és szép helyi eredményeket értem el, itt találkoztam az Yiquan-nal. Először értelmetlennek tartottam, állni hosszú percekig, lassú mozgásokat gyakorolni. Ám néhány hónap után, amíg látszólag értelmetlennek tűnt a gyakorlás, furcsa dolgokat kezdtem észrevenni. Sokkal nyugodtabbá, türelmesebbé váltam a küzdelmek közben is, ütőerőm pedig úgy nőtt sokkal nagyobbá, hogy nem éreztem belülről semmiféle extra erőfeszítést. Egyszerűen elkezdett a testem úgy működni, hogy nyugodtan rábízhattam magam. Tudatom tiszta és éber maradt, mozgásom hatékonysága pedig megsokszorozódott. Örülök, hogy amikor itthon vagyok, akkor is gyakorolhatom ezt a stílust. Szerintem ez a „belső” boksz legmagasabb szintje!
Kürtös Roland
Soha nem érdekeltek a harcművészetek különösebben, mindig amolyan anyuka (mostmár nagymama) típus voltam. A sportok is főleg a tévében értek csak el hozzám. Néhány éve a sokévi munka és anyaság eredményeképpen a korombelieknél szokásos derékproblémák, vizelettartási rendellenességek, izületi fájdalmak kezdtek jelentkezni. A körzeti orvosom hívta fel a figyelmem, hogy vannak, olyan belső harcművészetek, amelyeket a jógához hasonlóan lehet gyakorolni, és nem muszáj küzdeni. Egyik barátnőmmel felkerekedtünk és a postaládába bedobott hirdetés után megérkeztünk Yiquan-ozni, Azóta kihagyhatatlan része életemnek. A tüneteim az eleinte kicsit unalmas „faállások” hatására szinte teljesen megszűntek. Azt hiszem soha életemben nem voltam még olyan fitt, mint most. Amikor a buszon át akarják adni a helyet, szinte meglepve utasítom sokszor vissza, nem érzem, hogy szükségem lenne rá.
Kéri Árpádné
Japán származású Kyokushin Karate edző vagyok, Magyarországon élek egy ideje, és nagyon meglepődtem, hogy találtam itt Yiquan-t. Nálunk, Japánban nagyon népszerű ez a stílus és szoros összefonódás tapasztalható e művészet és az én általam oktatott között. A karate mellett rendszeresen gyakorlom. Az yiquan által határozottan javult az egyensúlyérzékem, a testem, a kar és a láb összhangja nagy mértékben fejlődött a küzdelemben. A bátyám, aki Japánban él és szintén Kyo edző, nemrég járt Kínában, hogy Yiquan-t tanuljon, nagyon elégedett volt ő is az elért eredménnyel. Örülök, hogy Magyarországon is gyökeret vert ez a különleges stílus.
Isidzsima Nobui
Az yiquan-nal (még dachengquan néven) és Wang nagymester nevével először Dr. Újvári Miklós könyvében (Délkelet-ázsiai harci művészetek) találkoztam. Aztán évekre elfeledkeztem róla, miközben a lágy harcművészetekkel ismerkedtem. Majd egy ajándékba kapott könyvben érdekes és még a lágy harcművészetekhez képest is felettébb szokatlan gyakorlatokat találtam. Ezek egyszerűségük ellenére igen nehéznek bizonyultak, mind pszichikai, mind fizikai állóképességemet igénybevették, de mint kiderült, nem csak igénybevették, hanem fejlesztették is.
Csak később értettem meg, hogy a yiquan alapgyakorlataival találkoztam immár a gyakorlatban. Amikor pedig hírét vettem, hogy Magyarországon is tartanak ilyen szemináriumot, azonnal jelentkeztem, s azóta rendszeresen élek a lehetőséggel, hogy Shigeru Uemurával, Andrzej Kalisz-sal és Héjjas Balázzsal konzultáljak, mert ahogy bármi más, a yiquan sem sajátítható el még a legjobb leírásból sem.
Tapasztalataim szerint a yiquan számos egészségi, erőnléti előnye mellett a többi harcművészet elsajátítását, megértését is nagymértékben előmozdítja.
Edelényi Gyula
Az Yiquan különlegességét abban találtam, hogy ötvözi azokat az értékeket, melyeket mindig is kerestem a harcművészetekben. Kipróbáltam magam a Thai Boksz-ban, szerettem, mert küzdelmi, önvédelmi értéke igen magas, de hiányoltam az edzésekből a szellemiséget. A másik fontos probléma, hogy az ilyen „külső” stílusok egy szint után nem képesek áthidalni a testméreti, -alkati különbségeket, hiszen hatékonyságuk, a gyorsaságon túl, nagyban függnek a tömeg és lendület fizikai egységektől. Ezért is alakultak ki a súlycsoportok a versenyeken, hogy esélyegyenlőséget teremtsenek a gyakorlóknak. Ha gyorsasággal és ügyességgel valamennyire sikerül is ezt kompenzálni, azért nem véletlen, hogy egy középsúlyú boksz bajnok nem nagyon nyerhet egy nehézsúlyú bajnok ellen.
A másik lépcső volt számomra a Taijiquan, melyet nem is harci szempontból kezdtem gyakorolni, hanem intuitív késztetésem volt az energiák mélyebb megismerésére. Az edzések sok új kaput kinyitottak számomra, kezdtem a bőrömön érezni, hogy a távol-kelet filozófiai irányzatai mennyire gyakorlatiasak, és mennyire áthozhatók az edzésekbe és a hétköznapokba. Néhány korlátommal azonban itt is szembetalálkoztam, személyiségem számára ugyanis ez a stílus jóval lassabban vezet hatékony küzdelmi szintre, mint ahogy megszoktam az előző állomásnál.
Itt érkeztünk el az Yiquan-hoz, mely az én részemre az előző két nagyon értékes lépcső ötvözését és magasabb szintre emelését jelenti. A stílus összhangot termet a meditáció és a leghatékonyabb önvédelmi készségek kifejlesztése között, úgy, hogy egészségügyi szempontból is előrébb léphetünk. Népszerűsége ezért növekszik rohamtempóban a világban, mert egyszerű és világos válaszokat nyújt a hétköznapi ember számára is. Senkit nem kényszerít fizikai határai megtapasztalására, hogy kemény edzéseket és vad küzdelmeket éljen túl, de misztikusnak tűnő és nehezebben érthető belsőenergia elméleteket sem hangsúlyoz túlzottan. Ehelyett választhatunk egy rendszert, mely egészségi állapotunkat erősíti, napi stressz-tűrésünket javítja, jó önvédelmi képességeket fejleszt, és szellemi érésünket is elősegíti.
Héjjas Balázs
